Egyre több feladat les rám, már szervezem a nyári gyerekprogramokat, toborzom a csoportokat, akik nálunk töltik majd a szabadságukat. Ez hosszú séták közepette felkeresett számtalan iskola végiglátogatásával jár, ahol pedagógusoknak tartok rövid ízelítőt a nyári programokból. Mindezt a varratszedés utáni napokban tettem, az estéimet pedig a legkedvencebb fiam társaságában tölthettem. Hétről-hétre jobb érzés meglátogatni őt az albérletben, s látni a minőségi változást. Egyre összeszedettebb, s rendezettebb a lakásával együtt az élete is.
Megérkeztek a félévi bizik, ki ilyen-ki olyan. Ezért jó, ha az embernek ennyi gyereke van, válogathat a bizonyítványok között, ha jönnek a kíváncsiskodók. S természetesen nem magát hibáztatja, ha a gyerek valamiből gyenge, viszont büszkén feszít a jó eredmények láttán. Benedek már kiválóan olvas, s csak kacag azon, ha engem lát a klaviatúrán szerencsétlenkedni, hihetetlen gyorsasággal képes a billentyűzeten írni.
Tegnap voltunk a férjemmel a gyerekek félévi szülői értekezletén, ami azért sikeredett viccesre, mert csak itthon derült ki, hogy apuci egy egészen másik osztály értekezletén vett részt. Még szerencse, hogy szóba hozták a farsangot, így legalább mielőtt előszedtük volna, kiderült, hogy nem is a mi Tamásunk rendetlenkedik a történelem órákon. :)
Hozzászólások