Timi mellplasztika blogja

Mindjárt két hónapos leszek. :)

Már találok olyan pontot a szobámban, amit percekig kitartóan nézek, ügyesen tartom a fejemet, és pillanatok alatt lenyűgözöm a környezetemet a határozott mosolyommal.

Aki olvasta eddig a blogom, az érti, miről írok. ;)

Lassan kitavaszodik. Jártunk a Csodák Palotájában, voltam egy jótékonysági bálon, szerelmet vallottak a kicsi fiaim, és azt kell, mondjam, a nagyobb is. Mentségükre szóljon, hogy szülinapom volt. Benedek például minden előzmény nélkül beleszippantott a hajamba, majd ezt mondta:

" Anya, olyan finom az illatod, mint ezer virágnak. Olyan vagy, mint egy nagy rét."

Elhiszitek, hogy ez egy hetes előnyt ad a mindennapokkal szemben? Nagy szükség van rájuk, melegséget adnak, mint egy apró kis kályha. A Csodák Palotájában pont a születésnapomon voltunk, igyekeztem összehozni a bandát és Dávid kíséretében bent voltak a kiállításon. Anyunak volt két nyugodt órája, melyet sétával töltött, a srácoknak élmény kavalkád, Dávidnak pedig 120 perc idegbaj. Szegény olyan amortizált fejjel távozott a kijáraton, mintha hetek óta főállásban őrizte volna a csodákat. A gyerekek a Vénuszról meséltek, a súlytalanságról, kocka kerekű autóról, lézerpisztolyról, holdjáróról és még sok száz élményről...

Én pedig este kitisztult fejjel vettem az irányt velük hazafelé. Bencének tetszett a kocsiban elejtett mondatom, amikor –Ez jó ötlet! -ként konstatáltam, hogy ásított egy hatalmasat.

A Bál nem az én világom volt. Nincs estélyim, sem üvegcipőm, amit ott felejtsek, bár mi tagadás, a Nő mindig várja a herceget. Szépen terített asztalok, csodás báli öltözet, elegáns férfiak kezükben drága italokkal. Az asztalnál luxusszállodákról folyt a tapasztalatcsere. Vártam a pillanatot, hogy a friss téli levegőbe szívhassak és hazavegyem az irányt.